Háttérkép

Nyergesújfalu története

Kernstok Károly és barátai

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 16:47, Írta: Padányi Lajos

 

Előző két cikkem megírása közben döbbentem rá, hogy mi, nyergesiek, mennyire keveset tudunk Kernstokról és a XX. század első két évtizedében itt Nyergesújfalun végzett tevékenységéről. Dévényi Iván művészettörténészünk ezt a kort így jellemezte: A század elején a modern magyar képzőművészet egyik központja Nyergesújfalun volt. Mivel nem vagyok szakember az itt megforduló, idelátogató festőknek nem a munkásságát fogom értékelni, hanem annak néztem utána, hogy kik, miért és hogyan kerültek kapcsolatba Kernstokkal és Nyergesújfaluval. Dr. Szabó Ákos András: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. kötetét végiglapozva harmincegy olyan művészt találtam, akiknek életrajzában szerepelt Nyergesújfalu. Ezek a festők Kernstok barátaiként, munkatársaiként vagy tanítványaiként fordultak meg Nyergesújfalun. Az életrajzok tanulmányozása közben nagyon sok közös pontot találtam, ahol ezek a festők együtt tanulhattak, dolgozhattak, egymás stílusára hatással lehettek. Ezek a pontok a budapesti Iparrajziskola, a budapesti Mintarajziskola, a budapesti Iparművészeti Iskola, a budapesti Képzőművészeti Főiskola, majd a Nyolcaknál Münchenben Hollósy Simon magániskolája, a párizsi Julian Akadémia, aztán Budapesten Benczur Mesteriskolája, Nagybányai művésztelep, Budapesten a Szegfű utcai Művészház, Budapesten a Haris-közi Kernstok Károly és Rippl-Rónai József Képzőművészeti Szabadiskolája és ennek 1919-ben Nyergesújfalura kihelyezett szabadiskolája. Az ezekben a közösségekben eltöltött évek, a hasonló érdeklődés, az itt kialakult baráti viszony hozta Nyergesújfalura azt a sok, ma már elismert művészt. Sokan közülük 1919 után még az emigrációban, Berlinben is együtt dolgoztak. Az előző két cikkemet a Kernstok - Füzetek 1-2-3. kötete alapján írtam, de az Életrajzi Lexikon áttanulmányozásának hatására újabb szakirodalom után néztem, és Önöknek is, - főleg a Nyergesen működő Kernstok Művészkör tagjainak - ajánlom Lyka Károlynak - neves műveszettörténészünknek, Kernstok barátjának - három gyűjteményes írását: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig; Festészeti életünk a két világháború között; Magyar művészélet Münchenben. Ezekből az írásokból kitűnik, hogy milyen képzési körülmények között alakulhatott ki a századelőn Kernstok körül - akit mellesleg a kritikusok a legtehetségesebbnek tartottak - a Nyolcak csoportosulása, majd vált Kernstok kiváló mesterré a nyergesújfalui szabadiskola vezetőjévé. A későbbi Nyolcak legtöbbje Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában tanult, ezért érdemes megismerkednünk ennek az iskolának a szellemiségével, életével, melynek eredményeként nevelődhettek ilyen kiváló művészekké Kernstok és barátai, és tették ismerttté a művészvilágban Nyergesújfalut. Mikor Hollósy Simon 29 éves korában, 1886-ban megnyitotta müncheni magániskoláját, már túl volt első nagyobb sikerén, amelyet neki a 'Tengerihántás' című képe hozott (1885.). Ennek az iskolának ő maga volt az egyetlen korrektora, ebben különbözött Julian párizsi híres magániskolájától, aki az akkori festők legnevesebbjeit szerződtette tanárnak, maga csak kezelte intézetét. De különbözött másban is. Hollósy nem tekintette magát tanárnak az iskolájában, hanem jóbarátnak. Közte és tanítványai közt nem volt akkora korkülönbség, amely két nemzedék eltérő világfelfogása miatt olyan gyakran szokott a bizalmas megértés gátja lenni. Mindnyájukkal tegeződött. Napirendje olyan volt, mint azoké. Velük töltötte minden estéjét a Café Lohengrinben, egy tágas termű café �restaurantban és részt vett növendékei tüzes művész vitáiban. Velük biliárdozott, velük játszott olykor egy-két játszma tarokkot. Az iskolában, munka közben azonban megváltozott a helyzet. Itt nem ismert tréfát. Mindenekelőtt megkívánta a szorgalmas, elmélyedő munkát, akit rajtakapott hanyagságon vagy felületességen, az alaposan kikapott. A korrektúrát a legnagyobb gonddal végezte, ami meglehetősen fárasztó és körülményes volt, hiszen egy magániskola bárkit fölvesz, és akadt elég olyan is, akinek nehéz volt a fejébe verni a modell után való rajzolás elemeit. A tehetségesebb növendékekkel a legnagyobb odaadással foglalkozott. Korrektúrája nem volt éppen módszeres, hanem rapszódikus, ötletszerű, az esethez illő, rendkívül sugalló erejű, fölvillanyozó, de egyben tüzetesen fölvilágosító is. Tanítványai valósággal rajongtak érte. Híre akkora lett, hogy számuk évenként 50-80 körül mozgott. Megtörtént, hogy egyesek, kivált külföldiek, otthagyták az Akadémiát, s Hollósyhoz jöttek tanulni. A többség újonnan Münchenbe érkezettekből állt, akiknek nem sikerült az akadémiai próbarajz. Egy félév Hollósynál megnyitotta nekik az Akadémia kapuit, egyetlenegy sem bukott el. Főképp magyar tanítványai, magyar művészbarátai sűrűn gyülekeztek köréje a kávéházban az esti órákban, és hamarosan kialakult minden formaság nélkül az a társaság, amelyet Hollósy-körnek nevezhetünk. Rang vagy vagyonbeli elkülönödés ismeretlen volt ebben a társaságban. Akadtak itt gazdag szülők fiai, akadtak földhözragadt szegények is. Ha aztán este tízen, húszan együtt voltak a Lohengrin-kávéházban, ahol természetesen Hollósy sem hiányzott, egy kis enyelgés, egy kis ugratás után nagy viták indultak meg művészeti dolgok körül. Ebben részt vettek mind, s nem volt különbség Hollósy és tanítványai, meg azok közt, akik �akadémikusok� voltak, hiszen az utóbbiak szíve, úgyis idehúzott, csak szülői akaratból, tandíjmentesség céljából vagy otthonról remélt ösztöndíj miatt iratkoztak be az Akadémiára. Egy magániskola növendéke nem remélhetett ilyen támogatást. Az esti művészeti vitákban közmegegyezésre jutott mindenféle Akadémia megvetése, mert ezek úgymond rendszert, sémát tanítottak, ami gátja az egyéni tehetség kifejlődésének. A nagy megbeszélés, amely sokszor benyúlt az éjszakába, mindig abban csúcsosodott ki, hogy az igazi művész mindenekfelett legyen beszületes, őszinte, csak a belső szózatára hallgason, nem pedig valamely mások által kidolgozott elméletre. Nézze elfogulatlanul az életet, a nagy természet minden jelenségét, készüljön föl religiózus komolysággal annak képpé alakítására, öntse bele lelke minden érzését. A Hollósy-körben különösen fontos alkotási elemnek tartották az érzést, amit a mai esztétika intuiciónak nevez. Mély elmerülés és alázatos szeretet a természettel szemben, elhárítása minden, a művészettől idegen befolyásnak, és a munkában a teljes odaadás is hozzátartozott ehhez a tízparancsolathoz. Mindezt együttvéve naturalizmusnak nevezték, a francia írók által meghonosított szokás szerint. Ez a fölfogásuk élesen szembeállította a kis társaságot a budapesti művészettel és főképp a hazai művészetpolitikával, amelynek hatását a maguk bőrén is érezték. Csakhamar létrejött ennek ellenhatása: a nyári szünidőről visszaérkezők elmondták, mennyire rossz szemmel nézik a budapesti illetékesek az egész Hollósy-kört, amelyet az egyik főilletékes rebellis bandának nevezett el. Ez olaj volt a tűzre, amely most még magasabbra lobogott. Támadásnak érezték legérzékenyebb pontjuk, a művészeti fölfogásuk becsületessége ellen. A Hollósy-iskola 1896-ig terjedő korszakának tanulói névsorát pontosan nem ismerjük. Hollósy mester intézete nem ismerte az anyakönyv nevű bürokratikus kelléket, nincs tehát miből összeállítani a növendékek teljes statisztikáját. Hasonlóképpen ismeretlen volt az, amit másutt beiratkozásnak neveznek. Az újonnan érkezettek rendszerint a kávéházban találkoztak először jövendő mesterükkel. A havi tandíj kezelése is egyszerű módon történt: a pénztár a mester mellényzsebe volt. Bár a gazdasági rendtartás teljesen hiányzot az iskolában, mégis ment minden , mint a karikacsapás. S ha a tanítványok sorában bőven akadt olyan is, aki bizony nem vitte sokra, ennek okát ne keressük a mesterben: tehetséget Hollósy sem tudott adni növendékeinek. Egyelőre ennyit a Hollósy iskoláról. Azért részleteztem ennyire a Hollósy iskolát, mert Kernstok művészetében, tanári módszereiben az itt eltöltött időszak hatása volt a legerősebb. Következő cikkemben a "Nyolcak"-at fogom bemutatni. Padányi Lajos

Kernstok Károly és Nyergesújfalu

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 16:46, Írta: Padányi Lajos

Az elmúlt hónapokban gyakori téma az újságokban a Kernstok-villa sorsa. Az 1912-ben épült műtermes villát a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Nyergesújfalu tulajdonába adta, azzal a kikötéssel, hogy ott művésztelepet alakítsunk ki.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a villát műemlékké javasolta nyilvánítani, majd a város kérésére ettől elállt. Az Ő javaslatukra a városunk képviselő-testülete megalkotta rendeletét a város helyi építészeti örökségének védelméről, és a Kernstok-villát helyi védelem alá helyezte.

 

Kernstok Károly munkásságát Európa szerte elismerik, de a városunkhoz való kötődését még a nyergesiek sem ismerik eléggé. Ezt a kötődést szeretném időrendi sorrendben ismertetni Önökkel.

Kernstok Károly1873. december 23-án született Pesten, ahová százötven évvel korábban még ükapja vándorolt be, magával hozva a kőfaragó mesterséget. Kőfaragó családból származott anyai ágon is. Anyja Kelndorfer Mária kőfaragó család gyermeke volt, akinek az apja német, anyja olasz származású, kit Paulin Alliónak, míg az ő atyját, művészünk dédatyját Antonio Alliónak hívták. Édesanyja 1874. január 5-én, a szülés szövődményeibe belehalt. A kisfiú ide, anyai nagyszüleihez került Nyergesújfalura. 1930-ban írt önéletrajzában erről az időszakról így ír: Anyátlan elvittek anyai nagyszüleimhez Nyerges Újfalura. Három év múlva öregapám meghalt. Egy nagy szobában a zongora mellett feküdt ravatalon. Jobb kezembe szentelőt adtak, valaki megfogta kezemet, a halottat beszenteltem s keresztet vetettem. Ez az első emlékem. Sok pajtásom és egy nagy gyümölcsösünk volt (a mai Kernstok kert helyén). Öreg, őszülő újfalusi gazdák, pajtásaim ma is szívesen emlegetik az akkori nagy gyümölcsterméseket. A Duna, az volt a második otthonom. Egész nap halászgatva, parti sárban játszva éltünk nyaranta. Télben pedig atyámhoz írt gyermekkori leveleim szerint egész nap festettemNyolcéves koromban atyám Pestre hozott atyai nagyszüleimhez. A szép életnek vége voltÖreganyám féltékeny volt a másikra, még sóhajtanom utána is csak titokban volt szabad.Négy-hatéves koromban magam is amolyan festőemberke voltam, mindent festettem: lámpaernyőt, katonát, lovat. Fakardot véstem papírra, falra, ablakra, mindenhová vallotta egy előadásában 1930-ban. Horváth Béla, Kernstok Károly életrajzírója így ír róla: A piktorság valósággal családi hagyományként szállt rá. Már atyai nagyapja művészember volt. Mikor apja újranősült, a hat éves gyermeket hozzá (nagyszüleihez) vitte Pestre. A szép szabad életnek vége lett. Apját, ki előtt anyja halálakor kegyvesztett lett, hetente egyszer látta A festészet alapelemeit nagybátyja, Kernstok József mellett kezdte elsajátítani, majd a budapesti Iparművészeti Iskolát látogatta, ahol Feichtinger József volt a mestere. 1892-ben Münchenben Hollóssy Simon, 1893-tól három évig Párizsban a Julian Akadémián L. Doncet és A. W. Bouquereau növendéke volt. Hazatérve, a Benczúr-mesteriskolában tanult három évig. Eleinte Coubert, Millet és Menuier hatása alatt realista jellegű alkotásokat festett erőteljes, egyéni felfogásban, ezután az impresszionisták hatására napfénytől áttüzesített plein air képeket alkotott. 1903-tól 1906-ig tartó kísérletezéseit meglepő elevenséggel váltották fel új szellemben fogant alkotásai: arc- és tájképek, monumentális kompozíciók, épületdekorációk, amelyeket a MIÉNK és a Nyolcak bemutatóin, majd az 1911-ben rendezett retrospektív tárlatán mutatták be. Ekkor alakult ki Kernstok legjellegzetesebb és legérettebb stílusa, mellyel a modern művészetnek egyik legenergikusabb előharcosa lett. A forma és vonal jogát hangsúlyozta és erősen stilizált. Főtémája a ruhátlan ember alak lett, melynek belső kifejező erejét akarta megeleveníteni az erősen hangsúlyos kontúr útján. Mivel az 1919-es forradalomban tevékeny szerepet vállalt, a nyergesújfalui szabadiskola vezetését bízták rá. 1919-1926 között emigrációban, főként Berlinben élt. Hazatérve, művészetében a zaklatottságot egy fanyar egyszerűség váltotta fel, az eksztatikus megnyilatkozások tartózkodóbbá váltak. Élete végén a klasszicizálás felé hajlott, ekkor az etruszk, görög, reneszánsz művészettől nyert újabb impulzusokat. 1940. június 10-én hunyt el Budapesten. Párizsból hazatérve egyre több időt töltött Nyergesújfalun. 1907-től a Nyolcak egyik vezetőjeként az új festői törekvések egyik élharcosa. A Nyolcak névre keresztelt csoport tagjai a következők voltak: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos és Kernstok Károly. Ez a kör, amely a művészi és társadalomformáló harcot elindította, Nyergesújfalun szerveződött, Kernstok Károly körül. A század elején a modern magyar képzőművészet egyik központja Nyergesújfalu volt. Csak felsorolásszerűen említem meg, hogy kik fordultak meg Kernstok vendégeiként, barátaiként, tanítványiként Nyergesújfalun: Derkovits Gyula (1919.), Feszty Árpád és felesége, Jókai Rózsa, valamint lányuk, Feszty Masa, Ady Endre (1918.), Jászi Oszkár, a radikális párt vezére, Márffy Ödön és felesége, Csinszka (Ady özvegye), Czóbel Béla, Vámbéry Rusztem irodalom-történész, Lyka Károly, Dénes Zsófia (Zsuka néni), Novotny Róbert, Szilágyi Jolán (Kun Béla felesége), Kun Béla külügyi népbiztos (1919.), Szamuely Tibor népbiztos (1919.), Kosztolányi Karn Gyula festő (1910.), Vaszary János festőművész, akinek rokonsága lakott itt, Szőnyi István, Újvári Ilona, Kernstok felesége, Márai Sándor író, Újvári Ignác festőművész, Goda Gábor író, Vedres Márk festőművész, Bölönyi György, a Nyolcak, Haranglábi Nemes József festő (itt nősült 1919-ben), Czumpf Imre restaurátor, Goszthonyi Mária keramikus, Hidas Antalné Kun Ágnes (Kun Béla leánya), Mano Miltiádész festőművész, grafikus, szobrász és sportoló, és még hosszan sorolhatnám. Kernstok Károly résztvett a község közéletében is, s hamarosan a községi képviselő-testület tagja lett, majd 1910-ben Léderberger Pál és Hartmann Péter mellett a nyergesújfalui kerületből Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai közé választották. A megalakuló Nyergesi Iparoskör első elnöke lett. 1912-ben a családi birtokán, az ún. Kernstok kertben a présház helyén villát és műtermet építtetett, és meghasonulva a világgal és a háborúval, kiköltözött ide, de következetesen radikális gondolkodású a közélettől nem elszakadt művész volt. 1918. október 31-én, amikor megalakult a forradalmi Károlyi-kormány, a Nemzeti Tanácsból kilépő kormánytagok helyére a radikális párt részéről Vámbéry Rusztem mellett Kernstok Károly is bekerült a kibővített Nemzeti Tanácsba. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumba a művészeti ügyeket vezető jogászok fölé Kernstok Károlyt nevezik ki a művészeti ügyek kormánybiztosává. Amikor 1919. Március 21-én megalakul a Tanácsköztársaság, a művészeti direktórium Kernstokot egy nyergesújfalun alapítandó művészeti szabadiskola vezetésével bízta meg. (Erről majd később írok.) A Tanácsköztársaság leverése után Kernstok emigrációba vonult és csak a 20-as évek közepén tért haza. Nyergesújfalun egyre kevesebbet tartózkodott. (Erről majd szintén írok.) Ha Kernstok Károly időskori arcképét nézegetjük, megértjük, hogy miért szerette annyira egész Nyergesújfalu bejárt hozzá a pék, a bányász, a paraszt ezt a furcsa, bohém embert, akinek kertjében anyaszült meztelenül jöttek-mentek a modellek. Színekhez, asszonyokhoz, korokhoz és lovakhoz nagyon értett. Ha nézegetjük azt a bánatból faragott nemes férfiarcot, megértjük, hogy a rossz nyelvek szerint miért született egykoron oly sok csudaszép gyerek Nyergesújfalun. A Kernstok család nyergesi kapcsolatait és jelenlétét ezzel még közel sem merítettem ki, még írni fogok róla. Padányi Lajos

Kernstok vendégei

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 16:43, Írta: Padányi Lajos

A közelmúltban ezzel a címmel jelent meg dr. Bodri Ferenc gyűjtésében a Kernstok-füzetek látogatóinak nyergesújfalui tevékenysége.

Itt az ideje, és e könyv kapcsán a lehetősége is annak, hogy végre megismerjük és feltárjuk a XX. sz. eleji Nyergesújfalu jelentőségét az ország művészeti életében, amit Kernstok Károlynak köszönhetünk. Érdeklődésünket aktuálissá teszi az is, hogy a közelmúltban üressé vált az 1912-ben épült Kernstok-villa és az önkormányzatnak talán sikerül megszereznie a tulajdon-, esetleg a bérleti jogot. Ebben az esetben a Kernstok-hagyományoknak megfelelően kellene azt hasznosítani. Ezzel szeretném most Önöket megismertetni.

 

Kernstok Károly 1873. december 23-án született Pesten, ahová 150 évvel korábban még ükapja vándorolt be, magával hozva a kőfaragó mesterséget. Kőfaragó családból származott anyai ágon is. Anyja, Kelndorfer Mária kőfaragó család gyermeke volt, apja német, anyja olasz származású, akit Paulin Alliónak, míg az ő atyját, művészünk dédatyját Antonio Allionak hívták. Édesanyja a szülés után meghalt, így a kisfiú ide, anyai nagyszüleihez került Nyergesújfalura, akiknek a háza itt állt a mai rendőrség közelében. Három éves korából innét való első emléke: a halott nagyapa, ahogy a nagyszobában, a zongora mellett feküdt a ravatalon. Gyermekévei vidáman teltek, sok barátja volt és egy nagy gyümölcsös, mely mesés bőséggel termett. Aztán a Duna, második otthona, majdani művészetének gazdag ihletője. Halászgatva, s a parti sárban játszva élt nyaranta. Itt ismerkedett meg legkedvesebb témájával, a lóval. A piktorság valósággal családi hagyományként szállt rá. Már atyai nagyapja is művészember volt. Mikor apja újranősült, a hatéves gyermeket magával vitte Pestre. A szép szabad életnek vége lett. Apját, ki előtt anyja halálakor kegyvesztett lett, hetente egyszer látta. Ezután tanulmányait végezte és csak a millennium esztendejében, 1896-ban tért haza Párizsból, már mint befutott festő. Korai életképei (Agitátor, 1897.) a magyar kritikai realizmus jellemző termékei. A nagybányai festők hatása alá kerülve a realista ábrázolás -plein air- lehetőségét kereste (Szilvaszedők, 1901.). 1906-os párizsi tanulmányútja után megváltozott stílusa, nagyméretű, dekoratív kompozíciókat stilizált, formát és vonalat hangsúlyozó posztimpresszionista képeket festett (Lovasok a vízparton, 1910.). 1907-től a -Nyolcak- egyik vezetőjeként az új festői törekvések egyik élharcosa. Ady barátja, a radikális értelmiség jellegzetes képviselője. A -Nyolcak- névre keresztelt csoport tagjai a következők voltak: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos és Kernstok Károly. Ez a kör, amely a művészi és egyben társadalomformáló harcot elindította, Nyergesújfalun szerveződött Kernstok Károly körül. Ide járt le hozzá Márffy Ödön, Czóbel Béla-aki huzamosabb ideig dolgozott is itt-, Vedres Márk és Ady Endre. A század elején a modern magyar képzőművészet egyik központja Nyergesújfalun volt. Csak felsorolásszerűen említem meg, hogy kik fordultak meg Kernstok vendégeiként, barátaiként, tanítványaiként Nyergesújfalun: Derkovits Gyula (1919), Feszty Árpád és felesége, Jókai Rózsa, valamint lányuk, Feszty Mara, Ady Endre (1913), Jászi Oszkár, a radikális párt vezére, Márffy Ödön és felesége, Csinszka (Ady özvegye), Czóbel Béla, Vámbéry Rusztem irodalom- történész, Lyka Károly, Dénes Zsófia (Zsuka néni), Novotny Róbert, Szilágyi Jolán ( Kun Béla felesége), Kun Béla külügyi népbiztos (1919), Szamuely Tibor népbiztos(1919), Kosztolányi Karn Gyula festő (1910), Vaszary János festőművész, akinek rokonsága lakott itt, Szőnyi István, Bor Pál, Braun Róbert, Zwack Mici, Nagy Vince, Újvári Ilona, Kernstok 2. felesége, Márai Sándor író, Újvári Ignác festőművész (K. sógora), Újvári Ferenc festőművész, Szász Zoltán író, Márk Lajos festőművész, Goda Gábor író, Vedres Márk szobrászművész, Bölönyi György, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Czigány Dezső, Orbán Dezső, Haranglábi Nemes József festő (ide nősült, 1919) Czumpf Imre restaurátor, Goszthonyi Mária keramikus, Hidas Antalné Kun Ágnes(Kun Béla leánya), Manno Miltiadész festőművész, grafikus, szobrász és sportember, és még hosszan sorolhatnám. Kernstok Károly részt vett a község életében is, s hamarosan a községi képviselő-testület tagja lett, majd 1910-ben Ledergerber Pál és Hartmann Péter mellett a nyergesújfalui kerületből Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai közé választották. A megalakuló Nyergesi Iparoskör első elnöke lett. 1912-ben a családi birtokán, az ún. Kernstok-kertben a présház helyén villát és műtermet építtetett, és meghasonulva a világgal és a háborúval kiköltözött ide, de következetesen radikális gondolkodású, a közélettől nem elszakadt művész volt. Szabadkőműves-páholytag, a baloldali Társadalomtudományi Társaság tagja, kapcsolatokat épít ki a baloldali Galilei-körrel, Ady Endre barátja. Barátja és következetes harcostársa volt Jászi Oszkár, ott volt Károlyi Mihály baráti körében, amely előkészítette az őszirózsás forradalmat. 1918. október 31-én, amikor megalakult a forradalmi Károlyi-kormány, a Nemzeti Tanácsból kilépő kormánytagok helyére a radikális párt részéről Vámbéry Rusztem mellett Kernstok Károly is bekerült a kibővített Nemzeti Tanácsba. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumba, a művészeti ügyeket vezető jogászok fölé, Kernstok Károlyt nevezik ki a művészeti ügyek kormánybiztosává. Amikor 1919. március 21-én megalakul a Magyarországi Tanácsköztársaság a művészeti direktórium Kernstokot egy Nyergesújfalun alapítandó művészeti szabadiskola vezetésével bízta meg. Erről, valamint az Adyval való barátságáról és későbbi nyergesi tartózkodásáról majd egy következő lapszámban írok. Addig is törjük a fejünket együtt, hogy Kernstok emlékét hogyan tudjuk méltóképpen megőrizni- Mit hozzunk létre a megüresedett villájában, mit nevezzünk el róla, mit tudnánk még emléktárgyaiból, műveiből összegyűjteni és kiállítani- Kik azok, akik még tudnának a vele és fiával kapcsolatos emlékeikről mesélni- Kérem, jelentkezzenek! Padányi Lajos

Köztéri szobrok, emlékművek

Megjelent: 2009. október 31. szombat, 16:41, Írta: Padányi Lajos

Az ember ősidők óta szobrokat, totemeket, emléktáblákat, kereszteket állít, hogy emlékezzen őseire, hőstetteire, hitére, vagy csak gyönyörködhessen a szépségben.

Nyergesújfalu lakossága is megtette ezt. Nézzük, hol, mit és miért láthatunk. 1896. május 25-én, a millennium alkalmára Nyergesújfalu közönsége megyére szóló ünnepségek keretében avatta fel az Árpád - dombon emelt obeliszket. Idén itt ünnepeltük a rendbe hozott hazánk 1100 éves fennállását. Az első világháború hősi halottaira emlékezve, 1930. október 19-én hősi emlékművet avatott Nyergesújfalu népe. Sajnos ennek ma csak a talpazata áll. A Nyergesújfalu Önkéntes Tűzoltó Egylet 1885-ös megalakulásának 40. évfordulójára, 1925-ben tűzoltó emlékművet avattak a Reviczki-ligetben, amely most a Kossuth Lajos utcába, a középső Népbolt előtt áll. A Sánchegy lábánál látható az a megcsonkított Szentháromság szobor, melyet 1926 - ban avattak, a régi helyén. A plébánia falába befalazva látható Marcus Antonius tiszteletére állított kőtábla, a III. századból. 1770-ben új templom épült, Szent Mihály tiszteletére, a leégett helyén Huszár Miklós plébános agitációja nyomán, Mária Terézia védnöksége alatt. Ennek emlékét őrzi a templom bejárata felett a vörös márványból faragott díszes címer. 1991. október 23-án végre sor kerülhetett a II. világháború és 1956 hősi halotainak és áldozatainak emléket állítani, az új temetőben. Azóta október 23-án ide zarándokol el a város lakossága megünnepelni az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának évfordulóját. Szintén '56 hőseinek állít emléket az új temetőben felállított kopjafa. Kernstok Károlyra, neves festőművészünkre emlékeztet a tömegszervezeti székház előtt felállított emlékoszlop, és a háza falán lévő emléktábla. Másik festőnknek, Nyergesi Jánosnak a házán emléktábla látható, ahol végrendelete alapján 1996. aug. 20-án helytörténeti múzeumot és tájházat avattunk, műtermében pedig emlékszoba van. A Kossuth L. utcában Scheirich Albert, '56-os hősi halott szülőházán van emléktábla. Az Irinyi János Gimnáziumban a névadójuknak állítottak emléket. Ezt tette a Benedek Elek Óvoda nevelőtestülete is az óvoda előterében. A Zoltek Magyar Viscosa Rt. igazgatósági épülete előtt áll a vegyi üzemet szimbolizáló szobor - kompozíció. Az Ady Endre Művelődési Ház parkjában látható néhány köztéri szobor. Érdemes körülnézni a régi temetőben, mert jó néhány 100 évesnél is öregebb síremlék állít emléket a falu 1700-as években betelepült német lakóinak. Nyergesújfalu vallásos lakossága a község bel - és külterületén, számos helyen állított keresztet és szentképet, előttük imádkozva a jó termésért, gyermekáldásért, esőért, békéért, elemi károk elkerüléséért. Talán a legrégebbi és legszebb kereszt a Kossuth L. u. 200. előtt áll, melyet a felirat tanúsága szerint a Janositz házaspár állított 1848-ban. A templom előtt is van egy kőkereszt 1861-ben állították a Kálvária elkorhadt fakeresztjei helyett. Itt állott az 1731-ben, egy remete által épített Szentháromság - kápolna. Az öreg temetőben is áll egy szép régi kőkereszt. A falu határában sok helyen állt kereszt. Ma már csa a Diós-völgy bejáratánál, a Vörös-völgy előtt, a Lábatlani út mellett, a községi erdőben, a Veres-kereszt látható közülük. Védjük, óvjuk ezeket az emlékeket, hogy még sokáig emlékeztessenek múltunkra, őseinkre, és gyönyörködtessenek szépségükkel, művészeti értékükkel, vagy éppen természeti naivságukkal. Padányi Lajos

 ma: 2019. július 18., csütörtök, Frigyes napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Emília napja lesz.

ugrás a lap tetejére