Háttérkép

Nyergesújfalu története

40 évig szolgálta a várost

Megjelent: 2011. máj. 27. péntek, 11:46, Írta: Administrator

Nyergesújfalu 2010. szeptember 24-én avatta fel a felújított, moder­nizált rendelőintézetet. Dr.Tábori LajosNekünk, idősebbeknek nem volt kétséges,kiről legyen elnevezve az új intézmény. A szakrendelésekhez, fejlettműszerezettséghez szokott fiataloknak viszont be kell mutatnunk a névadót, dr. Tábori Lajos körorvost. Az ünnepélyen az egészség­ügyi dolgozókon kívül nagyrészt olyanok voltak jelen, akik elsősor­ban rá szerettek volna emlékezni, de ez csak részben sikerült. Ez a cikk talán pótol valamit... Babona és szegénység Szent István királyunknak tulajdonítják azt a rendeletet, mely szerint tíz falu köteles volt egy kirurgust (seborvost, felcsert) al-kalmazni. Ennek első, Nyergesújfalura vo-natkozó írásos nyomát az első magyarországi népszámlálás (1785.) adataiban találjuk: 156/1/2.: “Gemein Quartier Haus”: megyei kirurgus, nőtlen, Ignatius Losbiegler. Bába is volt a faluban, őt így mutatja be: „A legérdekesebb özvegyi háztartás a bábáé. Bár a faluban másutt is él idegen nevű, hat évesnél fiatalabb „elhagyott” gyermek, a bábánál 2 leány és 3 különböző nevű kisgyerek él.” Népes község lévén Nyergesújfalunak már a II. világháború előtt is volt körzeti orvosa, fogorvosa, szülésznője, állatorvosa, gyógyszertára. Az akkori állapotokhoz képest előnyös helyzetét erősen befolyá-solta, hogy a környező falvak lakosságának ellátása is az itteni egészségügyiekre hárult. Így a betegellátás igen sok kívánnivalót hagyott maga után: nagy volt a csecsemőhalandóság, a tuberkulózisos megbetegedések száma, a meszes ivóvíz következtében a strumásoké. Az egyetlen működő orvos munkáját a babona és a szegénység nehezítette. Az 1800-as évek vége felé Nyergesújfalun Kelndorfer Ármin (Kernstok Károly édesanyjának fivére), majd dr. Deutsch Ármin volt az orvos. 1928-tól 1968-ig dr. Tábori Lajos volt a körorvos. 1931 és 1945 között dr. Dési Lázár magánorvosként működött a községben. Osváth szerint 1937-ben így nézett ki Nyergesújfalu egészségügye a statisztika tükrében: “1 körorvos, 1 magánorvos, 3 bába, 1 gyógyszertár, kórház Esztergomban, Stefánia Szövetség helyben, az ivóvíz pedig közepes.” Pénzt is adott a recept mellé A háború után az orvosi rendelő az új városháza helyén álló épületben volt, majd leköltözött a “Zsitvay-házba”. Ezt 1978-ban átépítették, azóta „Kiskórház”- ként az esztergomi kórház kihelyezett intézeteként működik. Ezt az épületet bővítették és adták át 2010 szeptemberében. Dr. Tábori Lajos 40 évig volt a község “doktor bácsi”-ja, ezzel megszolgálta, hogy ő legyen az új Rendelőintézet névadója. 1894-ben Nagyszombatban született. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. A 71. gyalogezreddel és a 2. huszárezreddel az orosz és oláh fronton küzdötte végig a háborút, mint katonaorvos. Az arany érdemkereszt és a Károly-csapatkereszt tulajdonosa. 1920. augusztus 1-jén, mint a 2-es gyalogezred orvos főnöke veszélyeztetett hadseregtől. Utána kórházi alorvos volt Esztergomban, majd 1928 júliusától 1968- as nyugdíjazásáig, 74 éves koráig Nyergesújfalun volt körorvos. Itt a II. világháború előtt képviselő-testületi tag, a magyar Vöröskereszt Egylet helyi fiókjának alelnöke volt. Felesége: Makk Etelka, gyerekei: Lajos, László és Lívia. Amikor elkezdte az orvosi munkáját, egységes egészségügyi ellátásról aligha lehetett beszélni. Olyan is előfordult, hogy a recept mellé a kiváltáshoz szükséges pénzt is mellékelnie kellett. Ápolónő, orvosírnok akkor nem állt rendelkezésére, mindent magának kellett megoldania. A segítség már csak idős korában adatott meg számára. 1957-ben megkapta az “Érdemes orvos” kitüntetést, majd a Munka Érdemrend ezüst fokozatával jutalmazták munkásságát. Szálfaegyenes termetére, szikár alakjára, csontos kezére még sokan emlékezünk. Hosszú pályafutásának eseményei ma már csak anekdotaként szállnak szájról szájra a rá hálásan emlékezők között. Esztergomban, 1977-ben 83 éves korában halt meg. Amíg épült a rendelő, a nyergesi betegek a lábatlani dr. Tulassay József Rendelőbe jártak szakrendelésekre. Ott láthatták a követendő példát, hogy a lábatlaniak hogyan tartják életben szeretett orvosaik emlékét. Dr. Tulassay József-emléktáblát állítottak az intézet előtti parkban. A településen dolgozó orvosok fényképei pedig a lépcsőház falát díszítik. Ennek a példának a követését javaslom a dr. Tábori Lajos Rendelőintézet dolgozóinak és fenntartójának is. PADÁNYI LAJOS

Díszpolgáraink

Megjelent: 2011. március 07. hétfő, 09:16, Írta: Administrator

Díszpolgáraink
Évszázados szép szokás, hogy az azt kiérdemlőket “DÍSZPOLGÁR”-ává választja egy település. Ez így van Nyergesújfalun is. Itt szeretném bemutatni városunk eddigi díszpolgárait. Nyergesújfalu nagyközség 1930. október 19-én a világháborúban hősi halált halt fiai iránt érzett kegyeletének kifejezésére emlékművet emelt, ezen alkalommal a községi képviselő-testület díszközgyűlése József királyi főherceg tábornagy úr őfenségét díszpolgárává választotta...
1942. február 4-én Nyergesújfalu nagyközség képviselő-testülete Lamotte Károly őméltóságát a Magyar Országgyűlés Felsőházának tagját, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatóját, a Magyar Viscosa Rt. elnökét, Nyergesújfalu nagyközség örökös díszpolgárává választotta, és a vasút utcát Lamotte Károly utcának (ma József Attila utca) nevezte el. Nyergesújfalu Város Tanácsa 4/1989. (XII. 19.) számú rendeletével DÍSZPOLGÁRI cím adományozásáról döntött, melyet aztán Nyergesújfalu Város Önkormányzati Képviselő-testülete 1992, 1996, 2000, 2005-ben rendeletével kiegészített és módosított. Jelenleg a rendelet kivonata így szól. Díszpolgári cím adományozható annak az élő vagy holt személynek, aki: › Nyergesújfalu és lakossága gazdasági, kulturális előrehaladása érdekében kiemelkedő tevékenységet végzett, politikai, gazdasági, társadalmi, tudományos vagy művészi munkájával, alkotásaival elősegítette a város fejlődését, › a tudomány vagy művészet területén jelentős érdemeket szerzett, és munkássága során kapcsolatba került Nyergesújfaluval, › egyéb irányú kiemelkedő tevékenységével közvetlenül vagy közvetve hozzájárult Nyergesújfalu fejlődéséhez, jó hírének, tekintélyének és megbecsülésének gyarapításához, növeléséhez.” A díszpolgári címben részesített személy díszes tokban elhelyezett díszpolgári oklevelet, díszpolgári érmet és bruttó 430 000,- Ft pénzbeli jutalmat kap. Díszpolgári cím adományozására személyi javaslatot tehet minden vá-lasztójoggal felruházott nyergesújfalui állampolgár. A rendelet tartalmazza a díszpolgári cím adományozásának feltételeit, lebonyolítását, a címmel járó jogokat is. Az elmúlt 20 évben a következő személyeknek ítélte oda a város a DÍSZPOLGÁRI CÍMET: 1. Nyergesújfalu Városi Tanácsa 1990. június 28-i ülésén VECSÉSI SÁNDOR-t, Nyergesújfalu díszpolgárává nyilvánította. A Munkácsy-díjas és Érdemes Művész műveinek gyakori témái a nyergesi gyerekkori emlékei, a szülei, a szülői ház. Munkásságával jelentősen hozzájárult Nyergesújfalu jó hírének, tekintélyének és megbecsülésének gyarapításához. 2. Nyergesújfalu Város Önkormányzati Képviselő-testülete 1991. augusztus 20-án a “Nyergesújfalu díszpolgára” címet adományozta KOTTRA MIHÁLY-nak. A pedagóguscsaládban született, majd Repülőtiszti Akadémiát végzett aktív katonatisztet 1950-ben leszerelték, ezután volt mozdonyvezető, gépkocsivezető, tisztviselő a Viscosa gyárban. Autodidakta helytörténészként sokat foglalkozott Nyergesújfalu történelmének kutatásával. Ennek eredménye a “Nyergesújfalu a történelem tükrében” című monográfiája. Az ő élete igazi jó példája a lakóhelyszerető, érte tenni is akaró állampolgárnak. 3. Nyergesújfalu Város Önkormányzati Képviselő-testülete 1991. augusztus 20-án „Nyergesújfalu díszpolgára” címet adományozta DR. TÓTH-TURCZER NÁNDOR-nak. 1955-ben Visegrádról helyezték át büntetésből Nyergesújfalura plébánosnak, mert ott szembekerült az akkori hatalom uraival. 41 évig szolgált településünkön. Itt sokat tett a híveiért, azért, hogy a város vezetésével jó együttműködést, egymást erősítő, egymást segítő kapcsolatot alakítson ki. Így lett ő Nyergesújfalun mindenki Nándi bácsija, így lett Nyergesújfalu díszpolgára is. 4. Nyergesújfalu Város Önkormányzati Képviselő-testülete 1998. augusztus 20-án “Nyergesújfalu díszpolgára” címet adományozta FEKETE FERENC-nek. 1946-ban jött a Magyar Viscosa Rt-hez. Itt a munka mellett tovább tanult és szerzett vegyészmérnöki diplomát. 1956-ban, a Munkástanács támogatásával a Magyar Viscosagyár igazgatója lett, mely beosztásában 1968-ig dolgozott. 1968-tól 1985. évi nyugdíjba meneteléig termelési és kereskedelmi igazgatója volt a gyárnak. Ezen idő alatt irányította a gyár és közvetve a város fejlődését meghatározó beruházások előkészítését és kivitelezését. Nagy szerepe volt az akkori fejlesztésekben, és velük összefüggésben a Május 1 téri lakótelep fejlesztésében. 5. és 6. Nyergesújfalu Város Képviselő-testülete 2000. október 12-i rendkívüli ülésén a Millennium évében díszpolgári címet adományozott német testvérvárosunk, Neu Wulmstorf korábbi városigazgatójának JÜRGEN BADUR-nak, és ALFONS HEER képviselőnek. Jürgen Badur városigazgatónak fontos szerepe volt a testvérkapcsolat létrejöttében, és a már 10 éves kapcsolat sikereiben. Alfons Heer a CDU-frakció tagja, a szociális bizottság elnöke, vállalkozó, Nyergesújfalu őszinte barátja. Évente többször látogatott városunkba, sosem jött üres kézzel. Évente jelentős összeggel támogatta a ZOLTEK sportegyesületet, a város négy óvodáját, a Szent Mihály Idősek Otthonának építését, a római katolikus templom felújítását, és más intézményeket is. 7. Nyergesújfalu Város Képviselő-testülete 2001. május 28-án a millenniumi zászló ünnepélyes átadásakor díszpolgári címet adományozott testvérvárosunk Karlsdorf Neuthard polgármesterének, EGON KLEFENZ-nek. Ezzel köszönte meg Nyergesújfalu azt az áldozatos munkáját, amellyel testvérvárosunk első embere a városunk fejlődését elősegítette, sikeressé tette a két város kapcsolatának tíz évét. 8. Nyergesújfalu Város Képviselő-testülete 2010. október 9-én nyugdíjba vonulása alkalmából díszpolgári címet adományozott MISKOLCZI JÓZSEF-nek. Miskolczi József 26 évig volt településünk első embere. 1984–1990 között tanácselnök, majd 1990–2010 között polgármesterként. Az ő nevéhez és sikeres munkájához fűződik Nyergesújfalu 1989. március 1-jei várossá nyilvánítása, a rendszerváltozás utáni számtalan beruházás, fejlesztés, hitelmentes gazdálkodás, amelyek városunkat példaértékűvé, irigyeltté tették az ország hasonló nagyságú települései szemében. Mellékelni akartam díszpolgáraink fényképeit is, de azok már nem fértek be ebbe a cikkbe. Ők megtekinthetők a városháza dísztermében és a Nyergesi János Emlékházban. Padányi Lajos

Mi volt, mi van, mi lesz?

Megjelent: 2011. március 07. hétfő, 09:02, Írta: Administrator

Mi volt, mi van és mi lesz? Történelmi séta a Sánc-hegyen


Birodalmak határán, sorsdöntő ütközetek középpontjában vészelte át a múló idő viharait. És hogy mit hoz a jövő? Talán egy kellemes, a családok számára ideális sétahelyet, ahol páratlan a panoráma. Erős birodalmi határ A Duna által erősen alámosott és abból meredeken kiemelkedő (relatív magassága 46 méter) Sánc-hegy a történelem folyamán mindig fontos stratégiai szerepet töltött be. A Duna az ókorban, a középkor egy részében és napjainkban is birodalmak, országok közötti határ volt, állandó ütközőpont a két partján élő népek között. A Duna volt a Római Birodalom határa (limes), amelyet erődítményekkel (castrum) és őrtornyokkal (burgus) erősítettek meg. Crumerum néven a Sánc-hegyen a II–III. században egy ilyen castrum állt, amelyben a cohors V. Gallaecorum et Lucensium állomásozott. A Sánc-hegyen lévő, mintegy 80x80 méteres tábor falai kőből épültek, de a későbbi évszázadokban ezt elbontották és köveit felhasználták Újfalu lakói a házaik építéséhez. Csak a nyugati kapu erősen aláásott maradványai láthatók. A Crumerum castellumát körülölelő táborfalu (vicus) maradványai a legényszálló, a benzinkút és a volt költségvetési üzem építkezéseikor kerültek elő, ahol épületmaradványokat, sírokat tártak fel. Ennek a castrumnak a későbbi sorsáról keveset tudunk, de egyes történészek szerint a Sánc-hegy az egész középkor folyamán erődített hely volt. A tatárdúlástól Trianonig A honfoglalás után az első névvel is bizonyítható település itt a Kézai Simon krónikájában szereplő Nyergedszeg volt. Ez a falucska a nevéből is következtethetően a két hegy (Sánc-hegy és Rózsadomb) közötti hegynyeregben pár házból álló (szeg) volt, és alighanem a Sánc-hegy lábánál lévő rév védelmét szolgálta, ám 1242-ben a tatárok elpusztították. A helyén épült falu évszázadokon keresztül Újfalu volt. Hogy a 150 éves török hódoltság alatt mi volt a Sánc-hegyen, nem tudjuk, csak feltételezhetjük, hogy a falu népe kálváriának használta és a régi romokon egy remetelak is állt. 1706-ban, amikor Rákóczi felkészült Esztergom ostromára, itt Karván alul, hol a Duna a legkeskenyebb, szándékozott átkelni. E célból a hídfők védelmére előbb Csenkepuszta határában (Csenkevár) és Nyergesújfalun sáncokat hányatott. A sáncművek háromszög alaprajzúak voltak. Ennek maradványait láthatjuk a Sánc-hegyen, de igazán csak légi felvételen bontakozik ki a sáncrendszer igazi monumentalitása. 1731-ben az 1706. szeptember 28-i üt-közetnek és a benne elesetteknek emlékére Listény Ferenc ferences barát részint Esterházy prímás segélyéből, részint pedig a dunai hajósoktól gyűjtött adományokból a Sánc-hegyen felépítette a Szentháromság-kápolnát, amelynek ma már csak a romjai láthatók. Az 1755. évi egyházi vizsgálat megállapította, hogy a Kálvária-hegye tetején álló korhadt keresztfát a szél ledöntötte, így a Kálvária-hegy, mint ilyen nem létezik már. A Kálvária helyén 1864-ben a lakosság egy kőkeresztet állított, amely azóta erősen megsérült és helyreállítása Mayer Kornél szervezésében most folyik. A Sánc-hegy stratégiai jelentősége az elmúlt században nem csökkent. Egy Kocsis Sándor által megőrzött festmény szerint a XX. század első felében a Sánc-hegyen a kápolna mellett egy folyamőr laktanya is volt, ahonnan részben irányították és ellenőrizték a dunai hajóforgalmat, majd Trianon után határőrszolgálatot láttak el. A II. világháborúban katonai lőállás volt itt és az épületek elpusztultak. Amit a jövő hozhat A város általános rendezési tervének térképén a következő szöveg áll: “ZRTK Régészeti szempontból védendő terület – Régészeti bemutató tér – zöldfelületi terv készítendő régészeti szakértő bevonásával.” Ez erősen behatárolja, hogy mit lehet itt csinálni. A történelmi múlt bemutatása és a gyönyörű panoráma kihasználása arra késztette az önkormányzatot, hogy Sarkadiné Kátai Dorottyával 2006-ban elkészíttette a sánc-hegyi kilátó elhelyezésének építési engedélyezési dokumentációját. Ez a terv a II. világháborús lövészgödör helyén felállítandó 3x3 méteres, négy betontuskón álló faszerkezetű fedett kilátót, védőkerítést, tájékoztató táblákat, pihenő padokat és asztalokat tartalmazott. Ehhez a kulturális örökségvédelmi szakhatóság, régészeti szakfelügyelet a hozzájárulását is megadta. A megépítéséhez árajánlatokat is kértünk: mintegy 2 millió forintba került volna. Közben Petróczi Gyula Gábor vezetésével lelkes fiatalok is jelentkeztek az ingyenes kivitelezésre. Erre nem került sor, mert közben az önkormányzat pályázaton nyert tetemes összeget a partfal megerősítésére, ami el is készült. A Mayer Kornél által kezdeményezett kőkereszt helyreállításának tavaszi megkezdésével együtt ezt a tervet is meg lehetne valósítani. Ezeken felül a Sánc-hegy védett jellege miatt más beavatkozásra és főleg épület emelésére nincs lehetőség. A sáncoknak és a keleti oldalon lévő bemutatórésznek a rendszeres karbantar-tásának (fűnyírás) nincs akadálya. A szélnek erősen kitett nyugati és dél-nyugati oldalon viszont botanikailag védendő löszpusztagyep társulás alakult ki, amely továbbra is védendő. Nem szabad itt beavatkozni, de ez a terület már a sáncmaradványokon kívül esik. Akiktől meg kéne védeni a Sánc-hegyet, az a motorozó fiatalok és a fémdetektoros kincskeresők. Mára a város lakossága sokat tud a Sánc-hegy történetéről. Jó lenne, ha azt és a gyönyörű panorámát a helyszínen is megismerhetné. Padányi Lajos

A II. sz. (Eternit) Általános Iskola 40 éve

Megjelent: 2010. november 15. hétfő, 11:57, Írta:

 

 

A II. sz. (ETERNIT) ÁLTALÁNOS ISKOLA 40 ÉVE

Idén 100 éve, hogy Nyergesújfalun felépült és működni kezdett az első állami elemi népiskola. 1910-ig sok száz éven keresztül csak egyházi iskolák voltak Magyarországon. Amikor évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy megírom a nyergesújfalui népoktatás történetét és összegyűjtöm annak tárgyi emlékeit, még nem tudtam, hogy milyen nagy fába vágtam a fejszémet. Ebben az évben valóra válthattam régen dédelgetett tervemet. Az anyaggyűjtést a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban kezdtem, és ott is ragadtam hosszú három hónapra, mert az Anyakönyvekből kiírt névsorokban már az 1910-es tanulóktól kezdve máig sok ismerősre bukkantam, velük kapcsolatban rengeteg emlék merült fel. Ez a rengeteg emlék és azoknak a belső leíráskényszere rádöbbentett arra, hogy ennek a könyvnek határt kell szabni. Így döntöttem amellett, hogy csak 1966-ig, az iskola kettéválásáig írom meg. Eddig tartottak a személyes élményeim és az összegyűjthető adatok. Ezt a könyvet a régi nyergesieknek írtam, hogy feleleveníthessék gyermekkori emlékeiket, őket is az a jóleső érzés járhassa át, ami engem az anyag összegyűjtése közben.

De a magamra vállalt 100 évből még majd a fele feldolgozatlan maradt. A mai Kernstok Károly Általános Iskola vezetőivel megegyeztünk, hogy ők a Felszabadulás téri iskola felújítása után az átadásra évkönyv formájában megírják az iskola történetét.

Csak ekkor ötlött fel bennem, hogy a 100 éves történet az Eternit iskolával válik teljessé. Ennek megírásához viszont bőven volt anyagom, mivel végig itt tanítottam. 1996-ban, az iskola 30 éves fennállásakor már meg is írtam röviden a történetét. Átgondoltam az egészet és rájöttem, hogy a város többi részétől a Sánc-hegy miatt markánsan elválasztott Eternit lakótelep és annak az ország különböző részeiről a gyárakba összetoborzott lakói mást igényelnek, mint a város őslakói. Ebben a könyvemben az Eternit Általános Iskola 40 éves történetét megtoldottam az Eternit lakótelep kialakulásának történetével. Az itt élők némelyike már több nemzedék óta nyergesújfalui polgár, de identitástudatuk kialakulásához szükségük van szűkebb környezetük történelmének megismerésére is.

Ez a könyv a nyergesújfalui általános iskola kettéválásától a II. számú (Eternit) Általános Iskola történetét mutatja be az 1966/67. tanévtől a 2004/2005. tanévig, ami után újból egyesítették az iskolákat nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola néven. Ez a könyv is tele van mellékletekkel, fotókkal az eternitiek iskolás emlékeinek minél részletesebb felelevenítése érdekében.

Ahogy az előző könyvemet a régi nyergesieknek írtam, úgy ezt most az eternitieknek. Kívánom nekik is, hogy e könyv olvasása közben idézzék fel diákélményeiket, és ne szégyelljék, ha az emlékek súlya alatt elérzékenyülnek, és régi barátaik, diákcsínyjeik, kirándulási emlékeik, kemény dolgozatírások jelennek meg képzeletük képernyőjén.

Ez a három könyv teszi majd teljessé a nyergesújfalui állami népoktatás 100 évének bemutatását.

A könyvet a megjelenés után az eternitiek az iskolában Pauer Eszternél, az iskolatitkárnál megvásárolhatják.

Padányi Lajos

 

 ma: 2017. november 23., csütörtök, Kelemen és Klementina napja van. | Köszöntjük születés és névnapjukat ünneplő olvasóinkat! | Holnap Emma napja lesz.

ugrás a lap tetejére